árnyalat

Hungarian

Etymology

From árnyal (“to shade”) +‎ -at (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːrɲɒlɒt]
• Hyphenation: ár‧nya‧lat
• Rhymes: -ɒt

Noun

árnyalat (plural árnyalatok)

1. shade, hue (variety of a colour)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	árnyalat	árnyalatok
accusative	árnyalatot	árnyalatokat
dative	árnyalatnak	árnyalatoknak
instrumental	árnyalattal	árnyalatokkal
causal-final	árnyalatért	árnyalatokért
translative	árnyalattá	árnyalatokká
terminative	árnyalatig	árnyalatokig
essive-formal	árnyalatként	árnyalatokként
essive-modal	—	—
inessive	árnyalatban	árnyalatokban
superessive	árnyalaton	árnyalatokon
adessive	árnyalatnál	árnyalatoknál
illative	árnyalatba	árnyalatokba
sublative	árnyalatra	árnyalatokra
allative	árnyalathoz	árnyalatokhoz
elative	árnyalatból	árnyalatokból
delative	árnyalatról	árnyalatokról
ablative	árnyalattól	árnyalatoktól
non-attributive possessive - singular	árnyalaté	árnyalatoké
non-attributive possessive - plural	árnyalatéi	árnyalatokéi

Possessive forms of árnyalat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	árnyalatom	árnyalataim
2nd person sing.	árnyalatod	árnyalataid
3rd person sing.	árnyalata	árnyalatai
1st person plural	árnyalatunk	árnyalataink
2nd person plural	árnyalatotok	árnyalataitok
3rd person plural	árnyalatuk	árnyalataik

Derived terms

Compound words

• színárnyalat
• szürkeárnyalatos

 

Further reading

• árnyalat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• árnyalat in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).