épület

Hungarian

Etymology

From épül (“to be built, to be constructed”) +‎ -et (noun-forming suffix, indicating the result of the action).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːpylɛt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: épü‧let
• Rhymes: -ɛt

Noun

épület (plural épületek)

1. building (a closed structure with walls and a roof)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	épület	épületek
accusative	épületet	épületeket
dative	épületnek	épületeknek
instrumental	épülettel	épületekkel
causal-final	épületért	épületekért
translative	épületté	épületekké
terminative	épületig	épületekig
essive-formal	épületként	épületekként
essive-modal	—	—
inessive	épületben	épületekben
superessive	épületen	épületeken
adessive	épületnél	épületeknél
illative	épületbe	épületekbe
sublative	épületre	épületekre
allative	épülethez	épületekhez
elative	épületből	épületekből
delative	épületről	épületekről
ablative	épülettől	épületektől
non-attributive possessive - singular	épületé	épületeké
non-attributive possessive - plural	épületéi	épületekéi

Possessive forms of épület
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	épületem	épületeim
2nd person sing.	épületed	épületeid
3rd person sing.	épülete	épületei
1st person plural	épületünk	épületeink
2nd person plural	épületetek	épületeitek
3rd person plural	épületük	épületeik

Derived terms

• épületes
• épületi
• épületű

 

Compound words

• épületegyüttes
• épületfa
• főépület
• gyárépület
• raktárépület

 

Further reading

• épület in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• épület in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).