érvényesség

Hungarian

érvényes (“valid”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

érvényesség (usually uncountable, plural érvényességek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	érvényesség	érvényességek
accusative	érvényességet	érvényességeket
dative	érvényességnek	érvényességeknek
instrumental	érvényességgel	érvényességekkel
causal-final	érvényességért	érvényességekért
translative	érvényességgé	érvényességekké
terminative	érvényességig	érvényességekig
essive-formal	érvényességként	érvényességekként
essive-modal	—	—
inessive	érvényességben	érvényességekben
superessive	érvényességen	érvényességeken
adessive	érvényességnél	érvényességeknél
illative	érvényességbe	érvényességekbe
sublative	érvényességre	érvényességekre
allative	érvényességhez	érvényességekhez
elative	érvényességből	érvényességekből
delative	érvényességről	érvényességekről
ablative	érvényességtől	érvényességektől
non-attributive possessive - singular	érvényességé	érvényességeké
non-attributive possessive - plural	érvényességéi	érvényességekéi

Possessive forms of érvényesség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	érvényességem	érvényességeim
2nd person sing.	érvényességed	érvényességeid
3rd person sing.	érvényessége	érvényességei
1st person plural	érvényességünk	érvényességeink
2nd person plural	érvényességetek	érvényességeitek
3rd person plural	érvényességük	érvényességeik

érvényesség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
érvényesség in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).