öreglyuk

Hungarian

Etymology

öreg (“great”, archaic in this sense) +‎ lyuk (“hole”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈørɛɡjuk]
• Hyphenation: öreg‧lyuk

Noun

öreglyuk (plural öreglyukak)

1. (anatomy) foramen magnum (a large oval opening in the occipital bone of the skull for the passage of the medulla oblongata and its membranes)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	öreglyuk	öreglyukak
accusative	öreglyukat	öreglyukakat
dative	öreglyuknak	öreglyukaknak
instrumental	öreglyukkal	öreglyukakkal
causal-final	öreglyukért	öreglyukakért
translative	öreglyukká	öreglyukakká
terminative	öreglyukig	öreglyukakig
essive-formal	öreglyukként	öreglyukakként
essive-modal	—	—
inessive	öreglyukban	öreglyukakban
superessive	öreglyukon	öreglyukakon
adessive	öreglyuknál	öreglyukaknál
illative	öreglyukba	öreglyukakba
sublative	öreglyukra	öreglyukakra
allative	öreglyukhoz	öreglyukakhoz
elative	öreglyukból	öreglyukakból
delative	öreglyukról	öreglyukakról
ablative	öreglyuktól	öreglyukaktól
non-attributive possessive - singular	öreglyuké	öreglyukaké
non-attributive possessive - plural	öreglyukéi	öreglyukakéi

Possessive forms of öreglyuk
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	öreglyukam	öreglyukaim
2nd person sing.	öreglyukad	öreglyukaid
3rd person sing.	öreglyuka	öreglyukai
1st person plural	öreglyukunk	öreglyukaink
2nd person plural	öreglyukatok	öreglyukaitok
3rd person plural	öreglyukuk	öreglyukaik

See also

• Appendix:Hungarian words with ly