összhang

Hungarian

Etymology

From össz- +‎ hang.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøshɒŋɡ]
• Hyphenation: össz‧hang
• Rhymes: -ɒŋɡ

Noun

összhang (usually uncountable, plural összhangok)

1. (music) harmony
2. agreement

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	összhang	összhangok
accusative	összhangot	összhangokat
dative	összhangnak	összhangoknak
instrumental	összhanggal	összhangokkal
causal-final	összhangért	összhangokért
translative	összhanggá	összhangokká
terminative	összhangig	összhangokig
essive-formal	összhangként	összhangokként
essive-modal	—	—
inessive	összhangban	összhangokban
superessive	összhangon	összhangokon
adessive	összhangnál	összhangoknál
illative	összhangba	összhangokba
sublative	összhangra	összhangokra
allative	összhanghoz	összhangokhoz
elative	összhangból	összhangokból
delative	összhangról	összhangokról
ablative	összhangtól	összhangoktól
non-attributive possessive - singular	összhangé	összhangoké
non-attributive possessive - plural	összhangéi	összhangokéi

Possessive forms of összhang
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	összhangom	összhangjaim
2nd person sing.	összhangod	összhangjaid
3rd person sing.	összhangja	összhangjai
1st person plural	összhangunk	összhangjaink
2nd person plural	összhangotok	összhangjaitok
3rd person plural	összhangjuk	összhangjaik

Derived terms

• összhangú
• összhangzat → összhangzattan

 

Further reading

• összhang in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN