ötlet

Hungarian

Etymology

First attested in 1792. From the verb ötlik +‎ -et (noun-forming suffix), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈøtlɛt]
Hyphenation: öt‧let
Rhymes: -ɛt

Noun

ötlet (plural ötletek)

idea (that which comes to mind)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ötlet	ötletek
accusative	ötletet	ötleteket
dative	ötletnek	ötleteknek
instrumental	ötlettel	ötletekkel
causal-final	ötletért	ötletekért
translative	ötletté	ötletekké
terminative	ötletig	ötletekig
essive-formal	ötletként	ötletekként
essive-modal	—	—
inessive	ötletben	ötletekben
superessive	ötleten	ötleteken
adessive	ötletnél	ötleteknél
illative	ötletbe	ötletekbe
sublative	ötletre	ötletekre
allative	ötlethez	ötletekhez
elative	ötletből	ötletekből
delative	ötletről	ötletekről
ablative	ötlettől	ötletektől
non-attributive possessive - singular	ötleté	ötleteké
non-attributive possessive - plural	ötletéi	ötletekéi

Possessive forms of ötlet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ötletem	ötleteim
2nd person sing.	ötleted	ötleteid
3rd person sing.	ötlete	ötletei
1st person plural	ötletünk	ötleteink
2nd person plural	ötletetek	ötleteitek
3rd person plural	ötletük	ötleteik

Derived terms

ötletes

Compound words

References

^ ötlet in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)