Hanga

See also: hanga, hangā, and hänga

Hungarian

Etymology

From hanga (“heather”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒŋɡɒ]
• Hyphenation: Han‧ga
• Rhymes: -ɡɒ

Proper noun

Hanga

1. a female given name

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	Hanga	Hangák
accusative	Hangát	Hangákat
dative	Hangának	Hangáknak
instrumental	Hangával	Hangákkal
causal-final	Hangáért	Hangákért
translative	Hangává	Hangákká
terminative	Hangáig	Hangákig
essive-formal	Hangaként	Hangákként
essive-modal	—	—
inessive	Hangában	Hangákban
superessive	Hangán	Hangákon
adessive	Hangánál	Hangáknál
illative	Hangába	Hangákba
sublative	Hangára	Hangákra
allative	Hangához	Hangákhoz
elative	Hangából	Hangákból
delative	Hangáról	Hangákról
ablative	Hangától	Hangáktól
non-attributive possessive - singular	Hangáé	Hangáké
non-attributive possessive - plural	Hangáéi	Hangákéi

Possessive forms of Hanga
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	Hangám	Hangáim
2nd person sing.	Hangád	Hangáid
3rd person sing.	Hangája	Hangái
1st person plural	Hangánk	Hangáink
2nd person plural	Hangátok	Hangáitok
3rd person plural	Hangájuk	Hangáik

Old Norse

Proper noun

Hanga

1. indefinite accusative/dative/genitive singular of Hangi