bevallás

Hungarian

Etymology

bevall +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛvɒlːaːʃ]
• Hyphenation: be‧val‧lás

Noun

bevallás (plural bevallások)

1. confession, admission, avowal, acknowledgment

   saját bevallása szerint ― by his own admission

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bevallás	bevallások
accusative	bevallást	bevallásokat
dative	bevallásnak	bevallásoknak
instrumental	bevallással	bevallásokkal
causal-final	bevallásért	bevallásokért
translative	bevallássá	bevallásokká
terminative	bevallásig	bevallásokig
essive-formal	bevallásként	bevallásokként
essive-modal	—	—
inessive	bevallásban	bevallásokban
superessive	bevalláson	bevallásokon
adessive	bevallásnál	bevallásoknál
illative	bevallásba	bevallásokba
sublative	bevallásra	bevallásokra
allative	bevalláshoz	bevallásokhoz
elative	bevallásból	bevallásokból
delative	bevallásról	bevallásokról
ablative	bevallástól	bevallásoktól
non-attributive possessive - singular	bevallásé	bevallásoké
non-attributive possessive - plural	bevalláséi	bevallásokéi

Possessive forms of bevallás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bevallásom	bevallásaim
2nd person sing.	bevallásod	bevallásaid
3rd person sing.	bevallása	bevallásai
1st person plural	bevallásunk	bevallásaink
2nd person plural	bevallásotok	bevallásaitok
3rd person plural	bevallásuk	bevallásaik

Further reading

• bevallás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bevallás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).