csöbör

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃøbør]
• Hyphenation: csö‧bör
• Rhymes: -ør

Noun

csöbör (plural csöbrök)

1. Alternative form of cseber

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	csöbör	csöbrök
accusative	csöbröt	csöbröket
dative	csöbörnek	csöbröknek
instrumental	csöbörrel	csöbrökkel
causal-final	csöbörért	csöbrökért
translative	csöbörré	csöbrökké
terminative	csöbörig	csöbrökig
essive-formal	csöbörként	csöbrökként
essive-modal	—	—
inessive	csöbörben	csöbrökben
superessive	csöbrön	csöbrökön
adessive	csöbörnél	csöbröknél
illative	csöbörbe	csöbrökbe
sublative	csöbörre	csöbrökre
allative	csöbörhöz	csöbrökhöz
elative	csöbörből	csöbrökből
delative	csöbörről	csöbrökről
ablative	csöbörtől	csöbröktől
non-attributive possessive - singular	csöböré	csöbröké
non-attributive possessive - plural	csöböréi	csöbrökéi

Possessive forms of csöbör
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csöbröm	csöbreim
2nd person sing.	csöbröd	csöbreid
3rd person sing.	csöbre	csöbrei
1st person plural	csöbrünk	csöbreink
2nd person plural	csöbrötök	csöbreitek
3rd person plural	csöbrük	csöbreik

Further reading

• csöbör , mostly redirecting to cseber in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csöbör in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).