desz
Hungarian
editPronunciation
editNoun
editdesz (plural deszek)
Declension
editInflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | desz | deszek |
accusative | deszt | deszeket |
dative | desznek | deszeknek |
instrumental | desszel | deszekkel |
causal-final | deszért | deszekért |
translative | desszé | deszekké |
terminative | deszig | deszekig |
essive-formal | deszként | deszekként |
essive-modal | — | — |
inessive | deszben | deszekben |
superessive | deszen | deszeken |
adessive | desznél | deszeknél |
illative | deszbe | deszekbe |
sublative | deszre | deszekre |
allative | deszhez | deszekhez |
elative | deszből | deszekből |
delative | deszről | deszekről |
ablative | desztől | deszektől |
non-attributive possessive - singular |
deszé | deszeké |
non-attributive possessive - plural |
deszéi | deszekéi |
Possessive forms of desz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | deszem | deszeim, deszjeim |
2nd person sing. | deszed | deszeid, deszjeid |
3rd person sing. | desze, deszje | deszei, deszjei |
1st person plural | deszünk | deszeink, deszjeink |
2nd person plural | deszetek | deszeitek, deszjeitek |
3rd person plural | deszük, deszjük | deszeik, deszjeik |
Derived terms
editCompound words
Further reading
edit- desz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- desz in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).