egyensúly

Hungarian

egyen- (“equal”) +‎ súly (“weight”)

egyensúly (usually uncountable, plural egyensúlyok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	egyensúly	egyensúlyok
accusative	egyensúlyt	egyensúlyokat
dative	egyensúlynak	egyensúlyoknak
instrumental	egyensúllyal	egyensúlyokkal
causal-final	egyensúlyért	egyensúlyokért
translative	egyensúllyá	egyensúlyokká
terminative	egyensúlyig	egyensúlyokig
essive-formal	egyensúlyként	egyensúlyokként
essive-modal	—	—
inessive	egyensúlyban	egyensúlyokban
superessive	egyensúlyon	egyensúlyokon
adessive	egyensúlynál	egyensúlyoknál
illative	egyensúlyba	egyensúlyokba
sublative	egyensúlyra	egyensúlyokra
allative	egyensúlyhoz	egyensúlyokhoz
elative	egyensúlyból	egyensúlyokból
delative	egyensúlyról	egyensúlyokról
ablative	egyensúlytól	egyensúlyoktól
non-attributive possessive - singular	egyensúlyé	egyensúlyoké
non-attributive possessive - plural	egyensúlyéi	egyensúlyokéi

Possessive forms of egyensúly
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyensúlyom	egyensúlyaim
2nd person sing.	egyensúlyod	egyensúlyaid
3rd person sing.	egyensúlya	egyensúlyai
1st person plural	egyensúlyunk	egyensúlyaink
2nd person plural	egyensúlyotok	egyensúlyaitok
3rd person plural	egyensúlyuk	egyensúlyaik

Compound words

egyensúly in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
egyensúly in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).