fogyatkozás

Hungarian

Etymology

From fogyatkozik +‎ -ás.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfoɟɒtkozaːʃ]
• Hyphenation: fo‧gyat‧ko‧zás

Noun

fogyatkozás (plural fogyatkozások)

1. shortcoming, blemish, fault (in character)
2. defect (in physical body)
3. decrease, lessening, diminution (of quantity)
4. (astronomy) eclipse

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	fogyatkozás	fogyatkozások
accusative	fogyatkozást	fogyatkozásokat
dative	fogyatkozásnak	fogyatkozásoknak
instrumental	fogyatkozással	fogyatkozásokkal
causal-final	fogyatkozásért	fogyatkozásokért
translative	fogyatkozássá	fogyatkozásokká
terminative	fogyatkozásig	fogyatkozásokig
essive-formal	fogyatkozásként	fogyatkozásokként
essive-modal	—	—
inessive	fogyatkozásban	fogyatkozásokban
superessive	fogyatkozáson	fogyatkozásokon
adessive	fogyatkozásnál	fogyatkozásoknál
illative	fogyatkozásba	fogyatkozásokba
sublative	fogyatkozásra	fogyatkozásokra
allative	fogyatkozáshoz	fogyatkozásokhoz
elative	fogyatkozásból	fogyatkozásokból
delative	fogyatkozásról	fogyatkozásokról
ablative	fogyatkozástól	fogyatkozásoktól
non-attributive possessive - singular	fogyatkozásé	fogyatkozásoké
non-attributive possessive - plural	fogyatkozáséi	fogyatkozásokéi

Possessive forms of fogyatkozás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fogyatkozásom	fogyatkozásaim
2nd person sing.	fogyatkozásod	fogyatkozásaid
3rd person sing.	fogyatkozása	fogyatkozásai
1st person plural	fogyatkozásunk	fogyatkozásaink
2nd person plural	fogyatkozásotok	fogyatkozásaitok
3rd person plural	fogyatkozásuk	fogyatkozásaik

Derived terms

Compound words

• napfogyatkozás

 

Further reading

• fogyatkozás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN