See also: frontalis

Hungarian

edit

Etymology

edit

From English frontal, German frontal and French frontal.[1] With Latinate -ális ending.

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈfrontaːliʃ]
  • Hyphenation: fron‧tá‧lis
  • Rhymes: -iʃ

Adjective

edit

frontális (not generally comparable, comparative frontálisabb, superlative legfrontálisabb)

  1. frontal

Declension

edit
Inflection of frontális
singular plural
nominative frontális frontálisak
accusative frontálisat
frontálist
frontálisakat
dative frontálisnak frontálisaknak
instrumental frontálissal frontálisakkal
causal-final frontálisért frontálisakért
translative frontálissá frontálisakká
terminative frontálisig frontálisakig
essive-formal frontálisként frontálisakként
essive-modal
inessive frontálisban frontálisakban
superessive frontálison frontálisakon
adessive frontálisnál frontálisaknál
illative frontálisba frontálisakba
sublative frontálisra frontálisakra
allative frontálishoz frontálisakhoz
elative frontálisból frontálisakból
delative frontálisról frontálisakról
ablative frontálistól frontálisaktól
non-attributive
possessive - singular
frontálisé frontálisaké
non-attributive
possessive - plural
frontáliséi frontálisakéi

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

edit
  NODES
Note 1