furulya

Hungarian

Borrowed from Romanian fluier (“whistle”), itself of unknown origin.^[1]

furulya (plural furulyák)

flute, recorder
- 1844, Sándor Petőfi, translated by John Ridland, János vitéz‎^[1], chapter 4, stanza 2:
  Megállt, elővette kedves furulyáját, / Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját; / A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, / Tán a szánakozó csillagok könnye volt.
  He paused, and he drew out his cherished flute, / And started to whisper his saddest tune through it; / The dew, as it settled on bushes and grass, / Might have been the stars weeping for Johnny, alas.

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	furulya	furulyák
accusative	furulyát	furulyákat
dative	furulyának	furulyáknak
instrumental	furulyával	furulyákkal
causal-final	furulyáért	furulyákért
translative	furulyává	furulyákká
terminative	furulyáig	furulyákig
essive-formal	furulyaként	furulyákként
essive-modal	—	—
inessive	furulyában	furulyákban
superessive	furulyán	furulyákon
adessive	furulyánál	furulyáknál
illative	furulyába	furulyákba
sublative	furulyára	furulyákra
allative	furulyához	furulyákhoz
elative	furulyából	furulyákból
delative	furulyáról	furulyákról
ablative	furulyától	furulyáktól
non-attributive possessive - singular	furulyáé	furulyáké
non-attributive possessive - plural	furulyáéi	furulyákéi

(Compound words):

^ furulya in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)