gőg

See also: gog and Gog

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡøːɡ]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -øːɡ

Noun

gőg (usually uncountable, plural gőgök)

1. arrogance, haughtiness

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	gőg	gőgök
accusative	gőgöt	gőgöket
dative	gőgnek	gőgöknek
instrumental	gőggel	gőgökkel
causal-final	gőgért	gőgökért
translative	gőggé	gőgökké
terminative	gőgig	gőgökig
essive-formal	gőgként	gőgökként
essive-modal	—	—
inessive	gőgben	gőgökben
superessive	gőgön	gőgökön
adessive	gőgnél	gőgöknél
illative	gőgbe	gőgökbe
sublative	gőgre	gőgökre
allative	gőghöz	gőgökhöz
elative	gőgből	gőgökből
delative	gőgről	gőgökről
ablative	gőgtől	gőgöktől
non-attributive possessive - singular	gőgé	gőgöké
non-attributive possessive - plural	gőgéi	gőgökéi

Possessive forms of gőg
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gőgöm	gőgjeim
2nd person sing.	gőgöd	gőgjeid
3rd person sing.	gőgje	gőgjei
1st person plural	gőgünk	gőgjeink
2nd person plural	gőgötök	gőgjeitek
3rd person plural	gőgjük	gőgjeik

Further reading

• gőg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN