golyó

Hungarian

Etymology

Unknown, perhaps from Italian coglione ("testicle"), which had a regional form coio.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡojoː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: go‧lyó
• Rhymes: -joː

Noun

golyó (plural golyók)

1. ball (solid or hollow sphere)
2. marble (small solid ball used in games)
3. bullet (projectile)
4. (slang) testicle

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	golyó	golyók
accusative	golyót	golyókat
dative	golyónak	golyóknak
instrumental	golyóval	golyókkal
causal-final	golyóért	golyókért
translative	golyóvá	golyókká
terminative	golyóig	golyókig
essive-formal	golyóként	golyókként
essive-modal	—	—
inessive	golyóban	golyókban
superessive	golyón	golyókon
adessive	golyónál	golyóknál
illative	golyóba	golyókba
sublative	golyóra	golyókra
allative	golyóhoz	golyókhoz
elative	golyóból	golyókból
delative	golyóról	golyókról
ablative	golyótól	golyóktól
non-attributive possessive - singular	golyóé	golyóké
non-attributive possessive - plural	golyóéi	golyókéi

Possessive forms of golyó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	golyóm	golyóim
2nd person sing.	golyód	golyóid
3rd person sing.	golyója	golyói
1st person plural	golyónk	golyóink
2nd person plural	golyótok	golyóitok
3rd person plural	golyójuk	golyóik

Derived terms

• golyós
• golyóz → kigolyóz
• golyózik → begolyózik

 

Compound words

• ágyúgolyó
• golyóálló
• golyószóró
• golyózápor
• hógolyó
• súlygolyó
• szemgolyó
• tűzgolyó

 

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• golyó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• golyó in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN