gonosztett

Hungarian

gonosz (“evil, wicked”) +‎ tett (“deed”)

gonosztett (plural gonosztettek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gonosztett	gonosztettek
accusative	gonosztettet	gonosztetteket
dative	gonosztettnek	gonosztetteknek
instrumental	gonosztettel	gonosztettekkel
causal-final	gonosztettért	gonosztettekért
translative	gonosztetté	gonosztettekké
terminative	gonosztettig	gonosztettekig
essive-formal	gonosztettként	gonosztettekként
essive-modal	—	—
inessive	gonosztettben	gonosztettekben
superessive	gonosztetten	gonosztetteken
adessive	gonosztettnél	gonosztetteknél
illative	gonosztettbe	gonosztettekbe
sublative	gonosztettre	gonosztettekre
allative	gonosztetthez	gonosztettekhez
elative	gonosztettből	gonosztettekből
delative	gonosztettről	gonosztettekről
ablative	gonosztettől	gonosztettektől
non-attributive possessive - singular	gonosztetté	gonosztetteké
non-attributive possessive - plural	gonosztettéi	gonosztettekéi

Possessive forms of gonosztett
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gonosztettem	gonosztettjeim
2nd person sing.	gonosztetted	gonosztettjeid
3rd person sing.	gonosztettje	gonosztettjei
1st person plural	gonosztettünk	gonosztettjeink
2nd person plural	gonosztettetek	gonosztettjeitek
3rd person plural	gonosztettjük	gonosztettjeik