hímnemű

Hungarian

Etymology

From hím (“male”) +‎ nemű (“of gender”), from nem (“gender”) +‎ -ű (adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhiːmnɛmyː]
• Hyphenation: hím‧ne‧mű
• Rhymes: -myː

Adjective

hímnemű (not comparable)

1. male
2. (grammar) masculine

   Coordinate terms: nőnemű, semlegesnemű

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	hímnemű	hímneműek
accusative	hímneműt	hímneműeket
dative	hímneműnek	hímneműeknek
instrumental	hímneművel	hímneműekkel
causal-final	hímneműért	hímneműekért
translative	hímneművé	hímneműekké
terminative	hímneműig	hímneműekig
essive-formal	hímneműként	hímneműekként
essive-modal	—	—
inessive	hímneműben	hímneműekben
superessive	hímneműn	hímneműeken
adessive	hímneműnél	hímneműeknél
illative	hímneműbe	hímneműekbe
sublative	hímneműre	hímneműekre
allative	hímneműhöz	hímneműekhez
elative	hímneműből	hímneműekből
delative	hímneműről	hímneműekről
ablative	hímneműtől	hímneműektől
non-attributive possessive - singular	hímneműé	hímneműeké
non-attributive possessive - plural	hímneműéi	hímneműekéi

Further reading

• hímnemű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN