hívás

Hungarian

Etymology

hív (“to call”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhiːvaːʃ]
• Hyphenation: hí‧vás

Noun

hívás (plural hívások)

1. call

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	hívás	hívások
accusative	hívást	hívásokat
dative	hívásnak	hívásoknak
instrumental	hívással	hívásokkal
causal-final	hívásért	hívásokért
translative	hívássá	hívásokká
terminative	hívásig	hívásokig
essive-formal	hívásként	hívásokként
essive-modal	—	—
inessive	hívásban	hívásokban
superessive	híváson	hívásokon
adessive	hívásnál	hívásoknál
illative	hívásba	hívásokba
sublative	hívásra	hívásokra
allative	híváshoz	hívásokhoz
elative	hívásból	hívásokból
delative	hívásról	hívásokról
ablative	hívástól	hívásoktól
non-attributive possessive - singular	hívásé	hívásoké
non-attributive possessive - plural	híváséi	hívásokéi

Possessive forms of hívás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hívásom	hívásaim
2nd person sing.	hívásod	hívásaid
3rd person sing.	hívása	hívásai
1st person plural	hívásunk	hívásaink
2nd person plural	hívásotok	hívásaitok
3rd person plural	hívásuk	hívásaik

Derived terms

Compound words

• telefonhívás

 

Further reading

• hívás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN