hajdú

See also: Hajdu and Hajdú

Hungarian

Etymology

From hajtó (“cattle drover”), the present participle of hajt (“to drive”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒjduː]
• Hyphenation: haj‧dú
• Rhymes: -duː

Noun

hajdú (plural hajdúk)

1. (historical, after the end of the 15th century) armed cattle drover
2. (historical) hajduk (foot-soldier in the 17th century Hungarian wars of liberation)
3. (historical) liveried attendant (of county dignitaries)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	hajdú	hajdúk
accusative	hajdút	hajdúkat
dative	hajdúnak	hajdúknak
instrumental	hajdúval	hajdúkkal
causal-final	hajdúért	hajdúkért
translative	hajdúvá	hajdúkká
terminative	hajdúig	hajdúkig
essive-formal	hajdúként	hajdúkként
essive-modal	—	—
inessive	hajdúban	hajdúkban
superessive	hajdún	hajdúkon
adessive	hajdúnál	hajdúknál
illative	hajdúba	hajdúkba
sublative	hajdúra	hajdúkra
allative	hajdúhoz	hajdúkhoz
elative	hajdúból	hajdúkból
delative	hajdúról	hajdúkról
ablative	hajdútól	hajdúktól
non-attributive possessive - singular	hajdúé	hajdúké
non-attributive possessive - plural	hajdúéi	hajdúkéi

Possessive forms of hajdú
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hajdúm	hajdúim
2nd person sing.	hajdúd	hajdúid
3rd person sing.	hajdúja	hajdúi
1st person plural	hajdúnk	hajdúink
2nd person plural	hajdútok	hajdúitok
3rd person plural	hajdújuk	hajdúik

Derived terms

Compound words

• Hajdúböszörmény

 

Further reading

• hajdú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN