hajtű

Hungarian

hajtűk

Etymology

haj (“hair”) +‎ tű (“pin”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒjtyː]
• Hyphenation: haj‧tű
• Rhymes: -tyː

Noun

hajtű (plural hajtűk)

1. hairpin

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	hajtű	hajtűk
accusative	hajtűt	hajtűket
dative	hajtűnek	hajtűknek
instrumental	hajtűvel	hajtűkkel
causal-final	hajtűért	hajtűkért
translative	hajtűvé	hajtűkké
terminative	hajtűig	hajtűkig
essive-formal	hajtűként	hajtűkként
essive-modal	—	—
inessive	hajtűben	hajtűkben
superessive	hajtűn	hajtűkön
adessive	hajtűnél	hajtűknél
illative	hajtűbe	hajtűkbe
sublative	hajtűre	hajtűkre
allative	hajtűhöz	hajtűkhöz
elative	hajtűből	hajtűkből
delative	hajtűről	hajtűkről
ablative	hajtűtől	hajtűktől
non-attributive possessive - singular	hajtűé	hajtűké
non-attributive possessive - plural	hajtűéi	hajtűkéi

Possessive forms of hajtű
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hajtűm	hajtűim
2nd person sing.	hajtűd	hajtűid
3rd person sing.	hajtűje	hajtűi
1st person plural	hajtűnk	hajtűink
2nd person plural	hajtűtök	hajtűitek
3rd person plural	hajtűjük	hajtűik

Derived terms

Compound words

• hajtűkanyar

 

Further reading

• hajtű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN