harcművész

Hungarian

Etymology

harc (“fight, battle, combat”) +‎ művész (“artist”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒrt͡smyːveːs]
• Hyphenation: harc‧mű‧vész

Noun

harcművész (plural harcművészek)

1. martial artist (a practitioner of martial arts)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	harcművész	harcművészek
accusative	harcművészt	harcművészeket
dative	harcművésznek	harcművészeknek
instrumental	harcművésszel	harcművészekkel
causal-final	harcművészért	harcművészekért
translative	harcművésszé	harcművészekké
terminative	harcművészig	harcművészekig
essive-formal	harcművészként	harcművészekként
essive-modal	—	—
inessive	harcművészben	harcművészekben
superessive	harcművészen	harcművészeken
adessive	harcművésznél	harcművészeknél
illative	harcművészbe	harcművészekbe
sublative	harcművészre	harcművészekre
allative	harcművészhez	harcművészekhez
elative	harcművészből	harcművészekből
delative	harcművészről	harcművészekről
ablative	harcművésztől	harcművészektől
non-attributive possessive - singular	harcművészé	harcművészeké
non-attributive possessive - plural	harcművészéi	harcművészekéi

Possessive forms of harcművész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	harcművészem	harcművészeim
2nd person sing.	harcművészed	harcművészeid
3rd person sing.	harcművésze	harcművészei
1st person plural	harcművészünk	harcművészeink
2nd person plural	harcművészetek	harcművészeitek
3rd person plural	harcművészük	harcművészeik