hercegné

Hungarian

Etymology

From herceg (“prince”) +‎ -né (suffix indicating marriage).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɛrt͡sɛɡneː]
• Hyphenation: her‧ceg‧né
• Rhymes: -neː

Noun

hercegné (plural hercegnék)

1. princess (wife of a prince)
2. duchess (wife of a duke)

   Katalin cambridge-i hercegné ― Catherine, Duchess of Cambridge

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	hercegné	hercegnék
accusative	hercegnét	hercegnéket
dative	hercegnének	hercegnéknek
instrumental	hercegnével	hercegnékkel
causal-final	hercegnéért	hercegnékért
translative	hercegnévé	hercegnékké
terminative	hercegnéig	hercegnékig
essive-formal	hercegnéként	hercegnékként
essive-modal	—	—
inessive	hercegnében	hercegnékben
superessive	hercegnén	hercegnéken
adessive	hercegnénél	hercegnéknél
illative	hercegnébe	hercegnékbe
sublative	hercegnére	hercegnékre
allative	hercegnéhez	hercegnékhez
elative	hercegnéből	hercegnékből
delative	hercegnéről	hercegnékről
ablative	hercegnétől	hercegnéktől
non-attributive possessive - singular	hercegnéé	hercegnéké
non-attributive possessive - plural	hercegnééi	hercegnékéi

Possessive forms of hercegné
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hercegném	hercegnéim
2nd person sing.	hercegnéd	hercegnéid
3rd person sing.	hercegnéje	hercegnéi
1st person plural	hercegnénk	hercegnéink
2nd person plural	hercegnétek	hercegnéitek
3rd person plural	hercegnéjük	hercegnéik

Related terms

• hercegnő