holtpont

Hungarian

Etymology

holt (“dead”) +‎ pont (“point”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈholtpont]
• Hyphenation: holt‧pont
• Rhymes: -ont

Noun

holtpont (plural holtpontok)

1. impasse, deadlock, stalemate

   Synonym: patthelyzet

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	holtpont	holtpontok
accusative	holtpontot	holtpontokat
dative	holtpontnak	holtpontoknak
instrumental	holtponttal	holtpontokkal
causal-final	holtpontért	holtpontokért
translative	holtponttá	holtpontokká
terminative	holtpontig	holtpontokig
essive-formal	holtpontként	holtpontokként
essive-modal	—	—
inessive	holtpontban	holtpontokban
superessive	holtponton	holtpontokon
adessive	holtpontnál	holtpontoknál
illative	holtpontba	holtpontokba
sublative	holtpontra	holtpontokra
allative	holtponthoz	holtpontokhoz
elative	holtpontból	holtpontokból
delative	holtpontról	holtpontokról
ablative	holtponttól	holtpontoktól
non-attributive possessive - singular	holtponté	holtpontoké
non-attributive possessive - plural	holtpontéi	holtpontokéi

Possessive forms of holtpont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	holtpontom	holtpontjaim
2nd person sing.	holtpontod	holtpontjaid
3rd person sing.	holtpontja	holtpontjai
1st person plural	holtpontunk	holtpontjaink
2nd person plural	holtpontotok	holtpontjaitok
3rd person plural	holtpontjuk	holtpontjaik

Derived terms

Expressions

• holtpontra jut

 

Further reading

• holtpont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN