homorú

Hungarian

Etymology

From the otherwise unattested hom- stem + -r (obsolete frequentative suffix) +‎ -ú (participle-forming suffix). The stem is the same as in homlok (“forehead”) and homlít (“to provine”).^[1]^[2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈhomoruː]
Hyphenation: ho‧mo‧rú
Rhymes: -ruː

Adjective

homorú (comparative homorúbb, superlative leghomorúbb)

concave (curved inward)
Synonym: (in geometry) konkáv

Antonyms: domború, konvex

Declension

Inflection of homorú
	singular	plural
nominative	homorú	homorúk homorúak
accusative	homorút	homorúkat homorúakat
dative	homorúnak	homorúknak homorúaknak
instrumental	homorúval	homorúkkal homorúakkal
causal-final	homorúért	homorúkért homorúakért
translative	homorúvá	homorúkká homorúakká
terminative	homorúig	homorúkig homorúakig
essive-formal	homorúként	homorúkként homorúakként
essive-modal	—	—
inessive	homorúban	homorúkban homorúakban
superessive	homorún	homorúkon homorúakon
adessive	homorúnál	homorúknál homorúaknál
illative	homorúba	homorúkba homorúakba
sublative	homorúra	homorúkra homorúakra
allative	homorúhoz	homorúkhoz homorúakhoz
elative	homorúból	homorúkból homorúakból
delative	homorúról	homorúkról homorúakról
ablative	homorútól	homorúktól homorúaktól
non-attributive possessive - singular	homorúé	homorúké homorúaké
non-attributive possessive - plural	homorúéi	homorúkéi homorúakéi

Derived terms

Compound words

homorúszög

Related terms

References

^ homorú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN