Hungarian

edit

Etymology

edit

From hull (to fall) +‎ -ajt (causative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈhulːɒjt]
  • Hyphenation: hul‧lajt
  • Rhymes: -ɒjt

Verb

edit

hullajt

  1. (transitive, dialectal) causative of hull: to shed, to let (something) fall
    Synonym: hullat
    • 1974, William Faulkner, translated by Árpád Göncz, Sartoris, Budapest: Európa Könyvkiadó, translation of Sartoris, →ISBN, page 37:
      Nyolcvan éve élek ezek közt a csökönyös Sartorisok közt, és soha, egyetlen hazajáró szellemüknek még meg nem szereztem az örömöt, hogy akár egy csepp könnyet is hullajtsak érte.
      I’ve lived with these bullheaded Sartorises for eighty years, and I’ll never give a single ghost of ’em the satisfaction of shedding a tear over him.

Conjugation

edit

Derived terms

edit

(With verbal prefixes):

References

edit
  1. ^ hullajt in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.

Further reading

edit
  • hullajt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  NODES
HOME 1
languages 1
Note 1
os 3