huzam

Hungarian

Etymology

húz (“to pull”) +‎ -am (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhuzɒm]
• Hyphenation: hu‧zam
• Rhymes: -ɒm

Noun

huzam (plural huzamok)

1. (obsolete, of air) draught
2. (obsolete, of time, space) continuity, length

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	huzam	huzamok
accusative	huzamot	huzamokat
dative	huzamnak	huzamoknak
instrumental	huzammal	huzamokkal
causal-final	huzamért	huzamokért
translative	huzammá	huzamokká
terminative	huzamig	huzamokig
essive-formal	huzamként	huzamokként
essive-modal	—	—
inessive	huzamban	huzamokban
superessive	huzamon	huzamokon
adessive	huzamnál	huzamoknál
illative	huzamba	huzamokba
sublative	huzamra	huzamokra
allative	huzamhoz	huzamokhoz
elative	huzamból	huzamokból
delative	huzamról	huzamokról
ablative	huzamtól	huzamoktól
non-attributive possessive - singular	huzamé	huzamoké
non-attributive possessive - plural	huzaméi	huzamokéi

Possessive forms of huzam
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	huzamom	huzamaim
2nd person sing.	huzamod	huzamaid
3rd person sing.	huzama	huzamai
1st person plural	huzamunk	huzamaink
2nd person plural	huzamotok	huzamaitok
3rd person plural	huzamuk	huzamaik

Derived terms

• huzamos

 

Compound words

• egyhuzamban

 

Further reading

• huzam in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (“A Dictionary of the Hungarian Language”). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.
• huzam in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN