igeidő

Hungarian

Etymology

ige (“verb”) +‎ idő (“time”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛjidøː]
• Hyphenation: ige‧idő
• Rhymes: -døː

Noun

igeidő (plural igeidők)

1. (grammar) tense

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	igeidő	igeidők
accusative	igeidőt	igeidőket
dative	igeidőnek	igeidőknek
instrumental	igeidővel	igeidőkkel
causal-final	igeidőért	igeidőkért
translative	igeidővé	igeidőkké
terminative	igeidőig	igeidőkig
essive-formal	igeidőként	igeidőkként
essive-modal	—	—
inessive	igeidőben	igeidőkben
superessive	igeidőn	igeidőkön
adessive	igeidőnél	igeidőknél
illative	igeidőbe	igeidőkbe
sublative	igeidőre	igeidőkre
allative	igeidőhöz	igeidőkhöz
elative	igeidőből	igeidőkből
delative	igeidőről	igeidőkről
ablative	igeidőtől	igeidőktől
non-attributive possessive - singular	igeidőé	igeidőké
non-attributive possessive - plural	igeidőéi	igeidőkéi

Possessive forms of igeidő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igeidőm	igeidőim
2nd person sing.	igeidőd	igeidőid
3rd person sing.	igeidője, igeideje	igeidői
1st person plural	igeidőnk	igeidőink
2nd person plural	igeidőtök	igeidőitek
3rd person plural	igeidőjük, igeidejük	igeidőik

Further reading

• igeidő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN