irányzat

Hungarian

Etymology

From the noun irány +‎ -zat (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiraːɲzɒt]
• Hyphenation: irány‧zat
• Rhymes: -ɒt

Noun

irányzat (plural irányzatok)

1. direction, trend, tendency

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	irányzat	irányzatok
accusative	irányzatot	irányzatokat
dative	irányzatnak	irányzatoknak
instrumental	irányzattal	irányzatokkal
causal-final	irányzatért	irányzatokért
translative	irányzattá	irányzatokká
terminative	irányzatig	irányzatokig
essive-formal	irányzatként	irányzatokként
essive-modal	—	—
inessive	irányzatban	irányzatokban
superessive	irányzaton	irányzatokon
adessive	irányzatnál	irányzatoknál
illative	irányzatba	irányzatokba
sublative	irányzatra	irányzatokra
allative	irányzathoz	irányzatokhoz
elative	irányzatból	irányzatokból
delative	irányzatról	irányzatokról
ablative	irányzattól	irányzatoktól
non-attributive possessive - singular	irányzaté	irányzatoké
non-attributive possessive - plural	irányzatéi	irányzatokéi

Possessive forms of irányzat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	irányzatom	irányzataim
2nd person sing.	irányzatod	irányzataid
3rd person sing.	irányzata	irányzatai
1st person plural	irányzatunk	irányzataink
2nd person plural	irányzatotok	irányzataitok
3rd person plural	irányzatuk	irányzataik

Further reading

• irányzat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN