jókedvű

Hungarian

Etymology

jókedv (“cheerfulness, high spirits”) +‎ -ű (adjective-forming suffix), from jó (“good”) +‎ kedv (“mood”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjoːkɛdvyː]
• Hyphenation: jó‧ked‧vű
• Rhymes: -vyː

Adjective

jókedvű (comparative jókedvűbb or jobb kedvű, superlative legjókedvűbb or legjobb kedvű)

1. cheerful, jolly (full of merriment and high spirits)

   Synonyms: vidám, életvidám, víg, derűs, boldog

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	jókedvű	jókedvűek
accusative	jókedvűt	jókedvűeket
dative	jókedvűnek	jókedvűeknek
instrumental	jókedvűvel	jókedvűekkel
causal-final	jókedvűért	jókedvűekért
translative	jókedvűvé	jókedvűekké
terminative	jókedvűig	jókedvűekig
essive-formal	jókedvűként	jókedvűekként
essive-modal	—	—
inessive	jókedvűben	jókedvűekben
superessive	jókedvűn	jókedvűeken
adessive	jókedvűnél	jókedvűeknél
illative	jókedvűbe	jókedvűekbe
sublative	jókedvűre	jókedvűekre
allative	jókedvűhöz	jókedvűekhez
elative	jókedvűből	jókedvűekből
delative	jókedvűről	jókedvűekről
ablative	jókedvűtől	jókedvűektől
non-attributive possessive - singular	jókedvűé	jókedvűeké
non-attributive possessive - plural	jókedvűéi	jókedvűekéi

Derived terms

• jókedvűen
• jókedvűség

Further reading

• jókedvű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN