jövetel

Hungarian

From the jöv- stem of jön (“to come”) +‎ -etel (noun-forming suffix).

jövetel (usually uncountable, plural jövetelek)

coming, arrival
Synonyms: (less common) jövés, (with an amalgamated possessive suffix) jötte

It is usually used with a possessive suffix. The plural forms are uncommon.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	jövetel	jövetelek
accusative	jövetelt	jöveteleket
dative	jövetelnek	jöveteleknek
instrumental	jövetellel	jövetelekkel
causal-final	jövetelért	jövetelekért
translative	jövetellé	jövetelekké
terminative	jövetelig	jövetelekig
essive-formal	jövetelként	jövetelekként
essive-modal	—	—
inessive	jövetelben	jövetelekben
superessive	jövetelen	jöveteleken
adessive	jövetelnél	jöveteleknél
illative	jövetelbe	jövetelekbe
sublative	jövetelre	jövetelekre
allative	jövetelhez	jövetelekhez
elative	jövetelből	jövetelekből
delative	jövetelről	jövetelekről
ablative	jöveteltől	jövetelektől
non-attributive possessive - singular	jövetelé	jöveteleké
non-attributive possessive - plural	jöveteléi	jövetelekéi