kétely

Hungarian

First attested in 1824. Back-formation from kételkedik (“to doubt”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1] With the noun-forming suffix -ly.

kétely (plural kételyek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kétely	kételyek
accusative	kételyt	kételyeket
dative	kételynek	kételyeknek
instrumental	kétellyel	kételyekkel
causal-final	kételyért	kételyekért
translative	kétellyé	kételyekké
terminative	kételyig	kételyekig
essive-formal	kételyként	kételyekként
essive-modal	—	—
inessive	kételyben	kételyekben
superessive	kételyen	kételyeken
adessive	kételynél	kételyeknél
illative	kételybe	kételyekbe
sublative	kételyre	kételyekre
allative	kételyhez	kételyekhez
elative	kételyből	kételyekből
delative	kételyről	kételyekről
ablative	kételytől	kételyektől
non-attributive possessive - singular	kételyé	kételyeké
non-attributive possessive - plural	kételyéi	kételyekéi

^ kétely in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)