könnyelmű

Hungarian

Contraction of könnyű + elmű (equivalent to present-day elméjű), from könnyű (“light”, unencumbered) +‎ elme (“mind”) +‎ -ű (adjective-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. Calque of German leichtsinnig.^[1]

könnyelmű (comparative könnyelműbb, superlative legkönnyelműbb)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	könnyelmű	könnyelműek
accusative	könnyelműt	könnyelműeket
dative	könnyelműnek	könnyelműeknek
instrumental	könnyelművel	könnyelműekkel
causal-final	könnyelműért	könnyelműekért
translative	könnyelművé	könnyelműekké
terminative	könnyelműig	könnyelműekig
essive-formal	könnyelműként	könnyelműekként
essive-modal	—	—
inessive	könnyelműben	könnyelműekben
superessive	könnyelműn	könnyelműeken
adessive	könnyelműnél	könnyelműeknél
illative	könnyelműbe	könnyelműekbe
sublative	könnyelműre	könnyelműekre
allative	könnyelműhöz	könnyelműekhez
elative	könnyelműből	könnyelműekből
delative	könnyelműről	könnyelműekről
ablative	könnyelműtől	könnyelműektől
non-attributive possessive - singular	könnyelműé	könnyelműeké
non-attributive possessive - plural	könnyelműéi	könnyelműekéi

^ könnyelmű in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)