közkedvelt

Hungarian

köz (“public”) +‎ kedvelt (“popular, much liked”), from kedvel (“to like”) + -t (past-participle suffix)

közkedvelt (comparative közkedveltebb, superlative legközkedveltebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	közkedvelt	közkedveltek
accusative	közkedveltet	közkedvelteket
dative	közkedveltnek	közkedvelteknek
instrumental	közkedvelttel	közkedveltekkel
causal-final	közkedveltért	közkedveltekért
translative	közkedveltté	közkedveltekké
terminative	közkedveltig	közkedveltekig
essive-formal	közkedveltként	közkedveltekként
essive-modal	—	—
inessive	közkedveltben	közkedveltekben
superessive	közkedvelten	közkedvelteken
adessive	közkedveltnél	közkedvelteknél
illative	közkedveltbe	közkedveltekbe
sublative	közkedveltre	közkedveltekre
allative	közkedvelthez	közkedveltekhez
elative	közkedveltből	közkedveltekből
delative	közkedveltről	közkedveltekről
ablative	közkedvelttől	közkedveltektől
non-attributive possessive - singular	közkedvelté	közkedvelteké
non-attributive possessive - plural	közkedveltéi	közkedveltekéi