kősó

See also: Appendix:Variations of "koso"

Hungarian

Etymology

From kő (“rock”) +‎ só (“salt”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøːʃoː]
• Hyphenation: kő‧só
• Rhymes: -ʃoː

Noun

kősó (plural kősók)

1. (mineralogy) rock salt, halite

   Synonym: halit

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kősó	kősók
accusative	kősót	kősókat
dative	kősónak	kősóknak
instrumental	kősóval	kősókkal
causal-final	kősóért	kősókért
translative	kősóvá	kősókká
terminative	kősóig	kősókig
essive-formal	kősóként	kősókként
essive-modal	—	—
inessive	kősóban	kősókban
superessive	kősón	kősókon
adessive	kősónál	kősóknál
illative	kősóba	kősókba
sublative	kősóra	kősókra
allative	kősóhoz	kősókhoz
elative	kősóból	kősókból
delative	kősóról	kősókról
ablative	kősótól	kősóktól
non-attributive possessive - singular	kősóé	kősóké
non-attributive possessive - plural	kősóéi	kősókéi

Possessive forms of kősó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kősóm	kősóim
2nd person sing.	kősód	kősóid
3rd person sing.	kősója	kősói
1st person plural	kősónk	kősóink
2nd person plural	kősótok	kősóitok
3rd person plural	kősójuk	kősóik

Derived terms

• kősós

 

Further reading

• kősó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN