korlátolt

Hungarian

Etymology

korlátol (“to restrict, limit”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkorlaːtolt]
• Hyphenation: kor‧lá‧tolt
• Rhymes: -olt

Verb

korlátolt

1. third-person singular indicative past indefinite of korlátol

Participle

korlátolt

1. past participle of korlátol

Adjective

korlátolt (comparative korlátoltabb, superlative legkorlátoltabb)

1. limited, restricted

   Synonym: korlátozott

2. (derogatory, of a person) dull, stupid, narrow-minded

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	korlátolt	korlátoltak
accusative	korlátoltat	korlátoltakat
dative	korlátoltnak	korlátoltaknak
instrumental	korlátolttal	korlátoltakkal
causal-final	korlátoltért	korlátoltakért
translative	korlátolttá	korlátoltakká
terminative	korlátoltig	korlátoltakig
essive-formal	korlátoltként	korlátoltakként
essive-modal	—	—
inessive	korlátoltban	korlátoltakban
superessive	korlátolton	korlátoltakon
adessive	korlátoltnál	korlátoltaknál
illative	korlátoltba	korlátoltakba
sublative	korlátoltra	korlátoltakra
allative	korlátolthoz	korlátoltakhoz
elative	korlátoltból	korlátoltakból
delative	korlátoltról	korlátoltakról
ablative	korlátolttól	korlátoltaktól
non-attributive possessive - singular	korlátolté	korlátoltaké
non-attributive possessive - plural	korlátoltéi	korlátoltakéi

Derived terms

• korlátoltan
• korlátoltság

 

Expressions

• korlátolt felelősségű társaság

 

Related terms

• korlátoz

Further reading

• korlátolt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN