kormány

Hungarian

Etymology

Borrowed from a South Slavic language. Compare Serbo-Croatian krma (“stern”), Slovene krma (“stern”). The development of the Hungarian ending is unclear.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkormaːɲ]
Audio: (file)
Hyphenation: kor‧mány
Rhymes: -aːɲ

Noun

kormány (plural kormányok)

steering wheel
Synonyms: kormánykerék, volán
helm
Synonyms: kormányrúd, hajókormány
government
Synonyms: kormányzat, államigazgatás

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kormány	kormányok
accusative	kormányt	kormányokat
dative	kormánynak	kormányoknak
instrumental	kormánnyal	kormányokkal
causal-final	kormányért	kormányokért
translative	kormánnyá	kormányokká
terminative	kormányig	kormányokig
essive-formal	kormányként	kormányokként
essive-modal	—	—
inessive	kormányban	kormányokban
superessive	kormányon	kormányokon
adessive	kormánynál	kormányoknál
illative	kormányba	kormányokba
sublative	kormányra	kormányokra
allative	kormányhoz	kormányokhoz
elative	kormányból	kormányokból
delative	kormányról	kormányokról
ablative	kormánytól	kormányoktól
non-attributive possessive - singular	kormányé	kormányoké
non-attributive possessive - plural	kormányéi	kormányokéi

Possessive forms of kormány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kormányom	kormányaim
2nd person sing.	kormányod	kormányaid
3rd person sing.	kormánya	kormányai
1st person plural	kormányunk	kormányaink
2nd person plural	kormányotok	kormányaitok
3rd person plural	kormányuk	kormányaik

Derived terms

Compound words with this term at the beginning

Compound words with this term at the end

Descendants

→ Pannonian Rusyn: кормань (kormanʹ)

References

^ kormány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)