kritikus

Esperanto

Verb

kritikus

1. conditional of kritiki

Hungarian

Etymology

From German Kritik and kritisch, from Latin criticus (“critic”), from Ancient Greek κριτικός (kritikós, “of or for judging, able to judge”), from κρίνω (krínō, “I judge”). With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkritikuʃ]
• Hyphenation: kri‧ti‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

kritikus (comparative kritikusabb, superlative legkritikusabb)

1. critical
2. crucial, essential

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kritikus	kritikusak
accusative	kritikusat	kritikusakat
dative	kritikusnak	kritikusaknak
instrumental	kritikussal	kritikusakkal
causal-final	kritikusért	kritikusakért
translative	kritikussá	kritikusakká
terminative	kritikusig	kritikusakig
essive-formal	kritikusként	kritikusakként
essive-modal	—	—
inessive	kritikusban	kritikusakban
superessive	kritikuson	kritikusakon
adessive	kritikusnál	kritikusaknál
illative	kritikusba	kritikusakba
sublative	kritikusra	kritikusakra
allative	kritikushoz	kritikusakhoz
elative	kritikusból	kritikusakból
delative	kritikusról	kritikusakról
ablative	kritikustól	kritikusaktól
non-attributive possessive - singular	kritikusé	kritikusaké
non-attributive possessive - plural	kritikuséi	kritikusakéi

Noun

kritikus (plural kritikusok)

1. critic

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kritikus	kritikusok
accusative	kritikust	kritikusokat
dative	kritikusnak	kritikusoknak
instrumental	kritikussal	kritikusokkal
causal-final	kritikusért	kritikusokért
translative	kritikussá	kritikusokká
terminative	kritikusig	kritikusokig
essive-formal	kritikusként	kritikusokként
essive-modal	—	—
inessive	kritikusban	kritikusokban
superessive	kritikuson	kritikusokon
adessive	kritikusnál	kritikusoknál
illative	kritikusba	kritikusokba
sublative	kritikusra	kritikusokra
allative	kritikushoz	kritikusokhoz
elative	kritikusból	kritikusokból
delative	kritikusról	kritikusokról
ablative	kritikustól	kritikusoktól
non-attributive possessive - singular	kritikusé	kritikusoké
non-attributive possessive - plural	kritikuséi	kritikusokéi

Possessive forms of kritikus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kritikusom	kritikusaim
2nd person sing.	kritikusod	kritikusaid
3rd person sing.	kritikusa	kritikusai
1st person plural	kritikusunk	kritikusaink
2nd person plural	kritikusotok	kritikusaitok
3rd person plural	kritikusuk	kritikusaik

Related terms

• kritika
• kritizál

 

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

Further reading

• kritikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Indonesian

Etymology

From Dutch criticus, from Latin criticus, from Ancient Greek κρῐτῐκός (krĭtĭkós).

Pronunciation

• IPA^(key): [kriˈtikʊs]
• Hyphenation: kri‧ti‧kus

Noun

kritikus (plural)

1. critic.

Related terms

• krisis
• kriteria
• kritik
• kritikal
• kritis
• kritisi

 

Further reading

• “kritikus” in Kamus Besar Bahasa Indonesia, Jakarta: Agency for Language Development and Cultivation – Ministry of Education, Culture, Research, and Technology of the Republic of Indonesia, 2016.