kuc-kuc

Hungarian

FWOTD – 29 June 2018

Etymology

An onomatopoeia, a sound of coughing.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkut͡skut͡s]
• Hyphenation: kuc-‧kuc
• Rhymes: -ut͡s

Interjection

kuc-kuc

1. (childish) An adult's response to a young child's coughing.
2. (humorous, informal) An adult's response to another adult's coughing.
   • 1902, Kálmán Mikszáth, A sipsirica:

     Druzsba úr elérzékenyült, jóságos szürke szemei fölött rezegni kezdtek a pillák, minden vér a fejébe tódult, valami megdicsőülésszerű édes érzés lankasztotta el, szólni is akart, de sajátságos görcsös köhögési roham jött rá, mire akaratlan kapkodással belefogódzott az abroszba és lerántotta az abrosszal együtt a tányért is, mely csörömpölve tört össze a kavicsokon.
     – Kuc, kuc – nevetett Jahodovska. – No, maga szeles, összetörte a tányéromat!

     (please add an English translation of this quotation)

Further reading

• kuc-kuc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN