lóca

See also: loca and LOCA

Hungarian

Etymology

Probably from Slovak lavica (“bench”), from Proto-Slavic *lava (“bench”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈloːt͡sɒ]
• Hyphenation: ló‧ca
• Rhymes: -t͡sɒ

Noun

lóca (plural lócák)

1. (folksy) bench

   Synonym: pad

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	lóca	lócák
accusative	lócát	lócákat
dative	lócának	lócáknak
instrumental	lócával	lócákkal
causal-final	lócáért	lócákért
translative	lócává	lócákká
terminative	lócáig	lócákig
essive-formal	lócaként	lócákként
essive-modal	—	—
inessive	lócában	lócákban
superessive	lócán	lócákon
adessive	lócánál	lócáknál
illative	lócába	lócákba
sublative	lócára	lócákra
allative	lócához	lócákhoz
elative	lócából	lócákból
delative	lócáról	lócákról
ablative	lócától	lócáktól
non-attributive possessive - singular	lócáé	lócáké
non-attributive possessive - plural	lócáéi	lócákéi

Possessive forms of lóca
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lócám	lócáim
2nd person sing.	lócád	lócáid
3rd person sing.	lócája	lócái
1st person plural	lócánk	lócáink
2nd person plural	lócátok	lócáitok
3rd person plural	lócájuk	lócáik

Further reading

• lóca in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN