landolás

Hungarian

Etymology

landol (“to land”) +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɒndolaːʃ]
• Hyphenation: lan‧do‧lás

Noun

landolás (plural landolások)

1. landing (coming to earth, as of an airplane or any descending object)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	landolás	landolások
accusative	landolást	landolásokat
dative	landolásnak	landolásoknak
instrumental	landolással	landolásokkal
causal-final	landolásért	landolásokért
translative	landolássá	landolásokká
terminative	landolásig	landolásokig
essive-formal	landolásként	landolásokként
essive-modal	—	—
inessive	landolásban	landolásokban
superessive	landoláson	landolásokon
adessive	landolásnál	landolásoknál
illative	landolásba	landolásokba
sublative	landolásra	landolásokra
allative	landoláshoz	landolásokhoz
elative	landolásból	landolásokból
delative	landolásról	landolásokról
ablative	landolástól	landolásoktól
non-attributive possessive - singular	landolásé	landolásoké
non-attributive possessive - plural	landoláséi	landolásokéi

Possessive forms of landolás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	landolásom	landolásaim
2nd person sing.	landolásod	landolásaid
3rd person sing.	landolása	landolásai
1st person plural	landolásunk	landolásaink
2nd person plural	landolásotok	landolásaitok
3rd person plural	landolásuk	landolásaik