lelkipásztor

Hungarian

Etymology

lelki +‎ pásztor

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛlkipaːstor]
• Hyphenation: lel‧ki‧pász‧tor

Noun

lelkipásztor (plural lelkipásztorok)

1. pastor (a minister or a priest in a Christian church)

   Synonym: lelkész

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	lelkipásztor	lelkipásztorok
accusative	lelkipásztort	lelkipásztorokat
dative	lelkipásztornak	lelkipásztoroknak
instrumental	lelkipásztorral	lelkipásztorokkal
causal-final	lelkipásztorért	lelkipásztorokért
translative	lelkipásztorrá	lelkipásztorokká
terminative	lelkipásztorig	lelkipásztorokig
essive-formal	lelkipásztorként	lelkipásztorokként
essive-modal	—	—
inessive	lelkipásztorban	lelkipásztorokban
superessive	lelkipásztoron	lelkipásztorokon
adessive	lelkipásztornál	lelkipásztoroknál
illative	lelkipásztorba	lelkipásztorokba
sublative	lelkipásztorra	lelkipásztorokra
allative	lelkipásztorhoz	lelkipásztorokhoz
elative	lelkipásztorból	lelkipásztorokból
delative	lelkipásztorról	lelkipásztorokról
ablative	lelkipásztortól	lelkipásztoroktól
non-attributive possessive - singular	lelkipásztoré	lelkipásztoroké
non-attributive possessive - plural	lelkipásztoréi	lelkipásztorokéi

Possessive forms of lelkipásztor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lelkipásztorom	lelkipásztoraim
2nd person sing.	lelkipásztorod	lelkipásztoraid
3rd person sing.	lelkipásztora	lelkipásztorai
1st person plural	lelkipásztorunk	lelkipásztoraink
2nd person plural	lelkipásztorotok	lelkipásztoraitok
3rd person plural	lelkipásztoruk	lelkipásztoraik

Derived terms

• lelkipásztori

 

Further reading

• lelkipásztor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN