Hungarian

edit

Etymology

edit

First attested in 1585. Of uncertain origin.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈlomɦɒ]
  • Hyphenation: lom‧ha
  • Rhymes: -hɒ

Adjective

edit

lomha (comparative lomhább, superlative leglomhább)

  1. cumbersome (inert, lumbering, slow in movement)
    Synonyms: lusta, nehézkes
  2. (figuratively, literary) slow-moving

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative lomha lomhák
accusative lomhát lomhákat
dative lomhának lomháknak
instrumental lomhával lomhákkal
causal-final lomháért lomhákért
translative lomhává lomhákká
terminative lomháig lomhákig
essive-formal lomhaként lomhákként
essive-modal lomhául
inessive lomhában lomhákban
superessive lomhán lomhákon
adessive lomhánál lomháknál
illative lomhába lomhákba
sublative lomhára lomhákra
allative lomhához lomhákhoz
elative lomhából lomhákból
delative lomháról lomhákról
ablative lomhától lomháktól
non-attributive
possessive - singular
lomháé lomháké
non-attributive
possessive - plural
lomháéi lomhákéi

References

edit
  1. ^ lomha in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • lomha in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  NODES
Note 1