mártír

See also: martir, mártir, and màrtir

Hungarian

From Latin martyr, from Ancient Greek μάρτυρ (mártur, “martyr”), later form of μάρτυς (mártus, “witness”).

mártír (plural mártírok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mártír	mártírok
accusative	mártírt	mártírokat
dative	mártírnak	mártíroknak
instrumental	mártírral	mártírokkal
causal-final	mártírért	mártírokért
translative	mártírrá	mártírokká
terminative	mártírig	mártírokig
essive-formal	mártírként	mártírokként
essive-modal	—	—
inessive	mártírban	mártírokban
superessive	mártíron	mártírokon
adessive	mártírnál	mártíroknál
illative	mártírba	mártírokba
sublative	mártírra	mártírokra
allative	mártírhoz	mártírokhoz
elative	mártírból	mártírokból
delative	mártírról	mártírokról
ablative	mártírtól	mártíroktól
non-attributive possessive - singular	mártíré	mártíroké
non-attributive possessive - plural	mártíréi	mártírokéi

Compound words