maradéktalan

Hungarian

Etymology

maradék +‎ -talan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒrɒdeːktɒlɒn]
• Hyphenation: ma‧ra‧dék‧ta‧lan

Adjective

maradéktalan (comparative maradéktalanabb, superlative legmaradéktalanabb)

1. full

   az intézkedések maradéktalan végrehajtása ― the full implementation of the measures

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	maradéktalan	maradéktalanok
accusative	maradéktalant	maradéktalanokat
dative	maradéktalannak	maradéktalanoknak
instrumental	maradéktalannal	maradéktalanokkal
causal-final	maradéktalanért	maradéktalanokért
translative	maradéktalanná	maradéktalanokká
terminative	maradéktalanig	maradéktalanokig
essive-formal	maradéktalanként	maradéktalanokként
essive-modal	maradéktalanul	—
inessive	maradéktalanban	maradéktalanokban
superessive	maradéktalanon	maradéktalanokon
adessive	maradéktalannál	maradéktalanoknál
illative	maradéktalanba	maradéktalanokba
sublative	maradéktalanra	maradéktalanokra
allative	maradéktalanhoz	maradéktalanokhoz
elative	maradéktalanból	maradéktalanokból
delative	maradéktalanról	maradéktalanokról
ablative	maradéktalantól	maradéktalanoktól
non-attributive possessive - singular	maradéktalané	maradéktalanoké
non-attributive possessive - plural	maradéktalanéi	maradéktalanokéi

Derived terms

• maradéktalanság
• maradéktalanul

 

Further reading

• maradéktalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN