mormota

Hungarian

Marmota flaviventris

Etymology

Borrowed from Latin marmota.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmormotɒ]
• Hyphenation: mor‧mo‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

mormota (plural mormoták)

1. marmot (any of the large squirrels in the genus Marmota) [1793]
2. (figuratively, colloquial) sleepyhead (a person who sleeps heavily and long) [1891]

   Synonyms: hétalvó, álomszuszék

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	mormota	mormoták
accusative	mormotát	mormotákat
dative	mormotának	mormotáknak
instrumental	mormotával	mormotákkal
causal-final	mormotáért	mormotákért
translative	mormotává	mormotákká
terminative	mormotáig	mormotákig
essive-formal	mormotaként	mormotákként
essive-modal	—	—
inessive	mormotában	mormotákban
superessive	mormotán	mormotákon
adessive	mormotánál	mormotáknál
illative	mormotába	mormotákba
sublative	mormotára	mormotákra
allative	mormotához	mormotákhoz
elative	mormotából	mormotákból
delative	mormotáról	mormotákról
ablative	mormotától	mormotáktól
non-attributive possessive - singular	mormotáé	mormotáké
non-attributive possessive - plural	mormotáéi	mormotákéi

Possessive forms of mormota
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mormotám	mormotáim
2nd person sing.	mormotád	mormotáid
3rd person sing.	mormotája	mormotái
1st person plural	mormotánk	mormotáink
2nd person plural	mormotátok	mormotáitok
3rd person plural	mormotájuk	mormotáik

Further reading

• mormota in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN