nyugodt

Hungarian

Etymology

From the same, now archaic Hungarian verb nyug (“to keep quiet”), the same word from which nyugszik and nyugat derive from. This in turn derives from Proto-Finno-Ugric *ńuŋV (“to rest”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲuɡotː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: nyu‧godt
• Rhymes: -otː

Adjective

nyugodt (comparative nyugodtabb, superlative legnyugodtabb)

1. calm, peaceful, tranquil

   Synonyms: higgadt, békés

   Antonyms: nyugtalan, ideges, zaklatott, aggódó

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyugodt	nyugodtak
accusative	nyugodtat	nyugodtakat
dative	nyugodtnak	nyugodtaknak
instrumental	nyugodttal	nyugodtakkal
causal-final	nyugodtért	nyugodtakért
translative	nyugodttá	nyugodtakká
terminative	nyugodtig	nyugodtakig
essive-formal	nyugodtként	nyugodtakként
essive-modal	—	—
inessive	nyugodtban	nyugodtakban
superessive	nyugodton	nyugodtakon
adessive	nyugodtnál	nyugodtaknál
illative	nyugodtba	nyugodtakba
sublative	nyugodtra	nyugodtakra
allative	nyugodthoz	nyugodtakhoz
elative	nyugodtból	nyugodtakból
delative	nyugodtról	nyugodtakról
ablative	nyugodttól	nyugodtaktól
non-attributive possessive - singular	nyugodté	nyugodtaké
non-attributive possessive - plural	nyugodtéi	nyugodtakéi

Derived terms

• nyugodtan

 

Related terms

• nyugalom
• nyugszik → megnyugszik, lenyugszik
• nyugta
• nyugtat → megnyugtat, nyugtató

 

Further reading

• nyugodt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN