See also: orkan, Orkan, and ork'an

Czech

edit

Etymology

edit

Derived from German Orkan.

Noun

edit

orkán m inan

  1. hurricane

Declension

edit

See also

edit

Further reading

edit
  • orkán”, in Příruční slovník jazyka českého (in Czech), 1935–1957
  • orkán”, in Slovník spisovného jazyka českého (in Czech), 1960–1971, 1989
  • Šmilauer, Výklady slov, Naše řeč (1937)

Hungarian

edit

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈorkaːn]
  • Hyphenation: or‧kán
  • Rhymes: -aːn

Noun

edit

orkán (plural orkánok)

  1. (weather) high wind, windstorm (wind speed above 100 km/h)
    Synonyms: see Thesaurus:szél

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative orkán orkánok
accusative orkánt orkánokat
dative orkánnak orkánoknak
instrumental orkánnal orkánokkal
causal-final orkánért orkánokért
translative orkánná orkánokká
terminative orkánig orkánokig
essive-formal orkánként orkánokként
essive-modal
inessive orkánban orkánokban
superessive orkánon orkánokon
adessive orkánnál orkánoknál
illative orkánba orkánokba
sublative orkánra orkánokra
allative orkánhoz orkánokhoz
elative orkánból orkánokból
delative orkánról orkánokról
ablative orkántól orkánoktól
non-attributive
possessive - singular
orkáné orkánoké
non-attributive
possessive - plural
orkánéi orkánokéi
Possessive forms of orkán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. orkánom orkánjaim
2nd person sing. orkánod orkánjaid
3rd person sing. orkánja orkánjai
1st person plural orkánunk orkánjaink
2nd person plural orkánotok orkánjaitok
3rd person plural orkánjuk orkánjaik

Further reading

edit
  • orkán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  NODES
see 4