pofon

See also: pöfön

Hungarian

Etymology

First attested in 1636. Lexicalization of pofa (“face”) +‎ -on (case suffix), literally “on the face”.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpofon]
• Hyphenation: po‧fon
• Rhymes: -on

Adverb

pofon (not comparable)

1. (with verbs expressing slapping) in the face

Derived terms

Compound words

• pofoncsapás
• pofonütés
• pofonvágás
• pofonverés

 

Noun

pofon (plural pofonok)

1. slap in the face

   Synonyms: arculütés, arculcsapás, tasli

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	pofon	pofonok
accusative	pofont	pofonokat
dative	pofonnak	pofonoknak
instrumental	pofonnal	pofonokkal
causal-final	pofonért	pofonokért
translative	pofonná	pofonokká
terminative	pofonig	pofonokig
essive-formal	pofonként	pofonokként
essive-modal	—	—
inessive	pofonban	pofonokban
superessive	pofonon	pofonokon
adessive	pofonnál	pofonoknál
illative	pofonba	pofonokba
sublative	pofonra	pofonokra
allative	pofonhoz	pofonokhoz
elative	pofonból	pofonokból
delative	pofonról	pofonokról
ablative	pofontól	pofonoktól
non-attributive possessive - singular	pofoné	pofonoké
non-attributive possessive - plural	pofonéi	pofonokéi

Possessive forms of pofon
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	pofonom	pofonjaim
2nd person sing.	pofonod	pofonjaid
3rd person sing.	pofonja	pofonjai
1st person plural	pofonunk	pofonjaink
2nd person plural	pofonotok	pofonjaitok
3rd person plural	pofonjuk	pofonjaik

Derived terms

Compound words

• pofonegyszerű

 

Expressions

• egyszerű, mint a pofon
• ízlések és pofonok

 

Related terms

• pofoz

 

Further reading

• pofon in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN