ránc

See also: ranc and ranč

Hungarian

Etymology

Possibly a back-formation from ráncol.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈraːnt͡s]
• Rhymes: -aːnt͡s

Noun

ránc (plural ráncok)

1. wrinkle (a line or crease in the skin), furrow (on the forehead), crow's feet (around the eyes)

   Synonyms: barázda, redő, (around the eyes) szarkaláb

2. crease, crumple (wrinkle on clothing)

   Synonym: gyűrődés

3. (sewing) fold, pleat (a fold in the fabric of a garment, usually a skirt, as a part of the design of the garment)

   Synonym: redő

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ránc	ráncok
accusative	ráncot	ráncokat
dative	ráncnak	ráncoknak
instrumental	ránccal	ráncokkal
causal-final	ráncért	ráncokért
translative	ránccá	ráncokká
terminative	ráncig	ráncokig
essive-formal	ráncként	ráncokként
essive-modal	—	—
inessive	ráncban	ráncokban
superessive	ráncon	ráncokon
adessive	ráncnál	ráncoknál
illative	ráncba	ráncokba
sublative	ráncra	ráncokra
allative	ránchoz	ráncokhoz
elative	ráncból	ráncokból
delative	ráncról	ráncokról
ablative	ránctól	ráncoktól
non-attributive possessive - singular	ráncé	ráncoké
non-attributive possessive - plural	ráncéi	ráncokéi

Possessive forms of ránc
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ráncom	ráncaim
2nd person sing.	ráncod	ráncaid
3rd person sing.	ránca	ráncai
1st person plural	ráncunk	ráncaink
2nd person plural	ráncotok	ráncaitok
3rd person plural	ráncuk	ráncaik

Derived terms

• ráncos
• ránctalan

 

Expressions

• ráncba szed

 

Further reading

• ránc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN